Anya mondta 1.

Aszongya a www.reformatus.hu, hogy:

"Ördögűző mester Svájcban [2006-03-11]

Gottfried Lochert, a Református Világszövetség elnök-helyettesét, az einsiedelni kolostor első református ördögűző mesterévé választotta. A benedek-rendi szerzetesközösségben a Freiburgi Egyetem Ökumenikus Teológiai Tanszékének docenseként is tevékenykedő lelkész március elején több napon át szolgált, ahol a 82 szerzetesnek előadásokat tartott az ördögűzésről. "Ha a szerzetesek lelkisége és a református lelkész teológiája találkoznak egymással, akkor nem is sejtett lehetőségek tárulnak fel az ökumené területén" - nyilatkozta Locher sajtóközleményében. "Ezekben a napokban sok reményt érzékeltem a szerzetesek között. Az Úr közös keresése egyúttal Krisztus testének, az egyháznak a közös keresését is jelenti" - hangsúlyozta Gottfried Locher református docens. ((RNA/comm, ref.ch, 2006.03.11. - dr. békefy)"

Szó se róla, meghökkentett a hír. Nem mintha ne lennék hozzászokva egyházi vezetőink emeletes okosságaihoz, de ez azért többnek tűnt annál. Gyorsan meg is kerestem a forrást (www.ref.ch) és tisztázódott minden. Arról van szó csupán, hogy drbékefy képtelen volt lefordítani azt a szót, hogy "Exerzitien" (lelkigyakorlat). Ebböl lett aztán az exorcista-ördögűző és a fenti cikk.
Az egészben nem az a szomorú, hogy drbékefy forditási hibát követ el, nem is az, hogy ezt senki nem nézi át, hogy nincs egy lektor, pedig többeknek is munkaköri kötelessége lenne ez. A szomorú az egészben az, hogy ezt simán el tudják képzelni. Belefér a gondolkodásukba. Simán elhiszik, hogy a református világszövetség egyik alelnöke ördögűző mesterré válik, mert nem látnak benne semmi kivetnivalót. Sőt, még azt is gondolják, hogy ez jópofa hír, és kiteszik az anyalapra. Hadd olvassa a református jónép. Ha rajtuk múlna, akkor holnaptól ördögűző tanfolyamot indítanának egyházunkban, mert az olyan trendi, ejrópéer és progresszív. Ez a szomorú, drbékefy, nem a szótárhiány.
Remélem Gottfried majd helyreteszi őket.

úrnakszolgái

Sherlock Holmes meghal, feljut a mennyországba. Szent Péter megkérdezi tőle, milyen elhelyezést szeretne.
- Egy villát, úszómedencével és kilátással.
- Hát ez gond lesz... ez csak a legjobbaknak jár. - mondja Szent Péter.
- Én voltam a legjobb detektív a Földön!!
- Jó, bizonyítsd be! Az Úr látni akarja Ádámot, de elment egy
focimeccsre és az angyalok nem találták meg, vannak ott vagy 30.000-en.
Sherlock Holmes elmegy és 5 perc múlva jön vissza Ádámmal.
- Hogy találtad meg ilyen gyorsan?
- Egyszerű. Elküldtem mindenkit az anyjába, ez meg csak ott toporgott fel-alá...


Ez a kis történet azért fontos, mert segít megértenünk: az Úrnak bizony sokféleképpen lehet szolgálni. Ebből a szempontból kissé egyoldalúvá vált református gondolkodásunk az elmúlt évtizedekben, amikor is úgy véltük, úrnakszolgái csak lelkészként lehet valaki.
Ezért tartunk ma ott, hogy teológiáink tele vannak úrnakszolgái autószerelőkkel, úrnakszolgái ápolónőkkel, úrnakszolgái vízügyi mérnökökkel stb., mert nem hisszük el, hogy másként is lehet úrnakszolgái.
Pedig szerintem Sherlock megkapta, amit megérdemelt, mert jól csinálta azt, ami feladata volt. Erről szól ez a kis történet.

Egyáltalán nem vicces

Az évfolyamból gyér érdeklődés mutatkozott egy prof. előadásai iránt. Ezért a prof. az egyik előadás végén bejelentette, hogy legközelebb ZH írás lesz, ahova a hiányzókat is sok szeretettel várja. Közölte, hogy hiányzást csak akkor fogad el, ha az illető beteg, és már a halálán van.
Erre az egyik diák megkérdezte:
- Elfogadja-e a hiányzás okának a túlzásba vitt nemi élet okozta végkimerülést? Kis csend. A prof. a kérdezőre nézett egy pillanatig, majd ezt válaszolta:
- Majd legfeljebb megírja bal kézzel.


(a fenti történet minden bizonnyal nem az egyik református teológián játszódott le, ha mégis, akkor legalább 70 évvel ezelőtt, a szóban forgó diák legalább 90 éve született, a professzor pedig 30 évvel ezelőtt meghalt)

KJIIZORRM kiáltvány

Ünnepnapjaink forgatagában, a múlt hamvain és omladékain túl, az üres jövő rácsai előtt kinyilvánítjuk nektek, lelkészek, kántorok, hitoktatók, teológusok, apák, anyák, gyerekek, idősek és fiatalok, hívők és hitetlenek, nektek, akiknek a Reformátusság nem a társalgás merő kútja, hanem a valóságos lelkesedés forrása, mi a meggyőződésünk és mik a tények.

Ki kell jutni abból a zsákutcából, amelyben a reformátusság közel hatvan éve vesztegel.
Az emberi tudás előrehaladása a 20. század kezdetétől, erős behatolás a világ titokzatos törvényeibe. A történelmi események elvezettek bennünket azon élet új formáinak fontolóra vételéhez, mely száz éve lüktet és cselekszik.
Hogyan járul hozzá a Reformátusság az ember történetének jelenlegi korszakához?
Birtokában van-e azoknak az eszközöknek, melyek egy új Nagy Stílus kialakításához szükségesek? Vagy talán azt gondolja, hogy az új korszak el tud fogadni egy új alkotást a régi alapzatán? Korunk újjászülető szellemének követeléseivel ellentétben a Reformátusság még mindig benyomásokból, külsőséges megjelenítésekből táplálkozik, és tehetetlenül bolyong a naturalizmus és a szimbolizmus, a romanticizmus és a miszticizmus között.

Az élet nem vár, a nemzedékek folyamatosan nőnek, és mi, akik azokat követjük, akik már a történelembe léptek, és akiknek birtokában van összes kísérletük eredménye, minden hibájuk és sikerük, mi, a kísérletezés századoknak tűnő évei után kinyilvánítjuk:
Egyetlen kegyességi irányzat sem erősítheti egy fejlődésben lévő új látásmód hatékonyságát, míg magának a Reformátusságnak az alapjai nem az élet igazi törvényeire épülnek, míg minden református nem mondja velünk együtt: Minden kitalálás, csak az élet és törvényei hitelesek, és az életben is az, ami aktív; csak az lehet csodálatos és teremtőképes és erős és igazságos, mert az élet nem ismeri a szépséget mint esztétikai mértéket. A legnagyobb szépség a valódi létezés.
Az élet nem ismer se jót, se rosszat, se igazságot, mint erkölcsi mértéket... a szükség a legnagyobb és legigazabb erkölcsi törvény valamennyi között.
Az élet nem ismer elvont észigazságokat, mint a megismerés mértékegységeit: a cselekedet a legnagyobb és legigazabb erkölcsi törvény valamennyi között.
Ilyenek az élet törvényei. Alá tudja magát vetni a reformátusság ilyen törvényeknek, ha absztrakcióra, délibábra, kitalálásra épít?
Mi azt mondjuk:
Tér és idő ma újjászülettek számunkra.
Tér és idő az egyetlen forma, amelyre az élet épül, és erre kell tehát építeni a reformátusságot is.
Elpusztulnak az államok, a politikai és gazdasági rendszerek, leomlanak az eszmék a századok ereje alatt, de az élet erős és növekszik, és az idő valóságos folyamatában követi őt. Ki mutat nekünk ennél eredményesebb formákat? Ki az a zseni, aki ennél biztosabb alapokkal szolgálhat nekünk?
Ki az a zseni, aki érdekesebb mesét tud mondani annál az egyszerű történetnél, melynek címe: Élet?
A térben és időben megnyilatkozó világról szerzett percepcióink megvalósítása plasztikus reformátusságunk egyetlen célja.
Munkánkat nem a szépség mértékegységével, nem a gyengédség és az érzelmek rőfjével mérjük.
Egyik kezünkben mérőzsinórral, tévedhetetlen uralkodói szemmel, olyan precíz lélekkel, mint egy iránytű építjük fel művünket, mint ahogy a világegyetem építi a sajátját, mint ahogy a mérnök építi a hidakat, mint ahogy a matematikus számítja az égitestek pályáját.
Tudjuk, hogy mindennek megvan a maga lényegi képe: a szépnek, az asztalnak, a lámpáknak, a telefonnak, a könyvnek, a háznak, az embernek. Mindegyik teljes világ, ritmusaival és hatásköreivel.
Az utcákon és tereken terjesztjük a reformátusságot, mert meg vagyunk győződve arról, hogy a reformátusság nem maradhat a henyélők szentélye, a kétségbeesettek vigasztalója, a lusták igazolása. A reformátusságnak ott kell segédkeznie, ahol az élet forr és zajlik, a padban, az asztalnál, a munkában, a pihenésben, a játékban, az ünnepnapokon és szabad időben, otthon és az utcán, oly módon, hogy az élet lángja ne aludjon ki az emberiségben. Nem keresünk vigasztalást sem a múltban, sem a jövőben. Senki sem tudja megmondani nekünk, milyen lesz a jövő, és milyen eszközökkel lehet majd bekebelezni.
Lehetetlen nem tévedni a jövőre vonatkozólag és ezért annyi hazugságot mondhatnak róla, amennyit csak akarnak.
Szerintünk a jövővel kapcsolatos üvöltések éppen annyit érnek, mint a múlt felett hullajtott könnyek. A romantikusok nyitott szemmel ismételt álmai ezek. Az ósdi paradicsomi álom majom-delíriuma, mai ruhákba öltöztetve.
Aki ma a holnappal törődik, az nem csinál semmit.
És aki holnap semmit sem tud felmutatni nekünk abból, amit ma végez, annak semmi haszna sincs a jövő szempontjából.
A jelen a cselekvésé.
Holnap is gondunk lesz erre.
Úgy hagyjuk magunk mögött a múltat, mint egy rothadt dögöt.
A jövőt a prófétáknak hagyjuk.
Magunknak megragadjuk a jelent.
Jézus él!

Katie Kater

Családon belüli erőszak?

Azt bünteti, kit szeret...

Igaz, hogy néha megver Atyám, de legalább nem kiabál.

Szójjon hozzá!

Lehet-e házasságot kötni, mielőtt szexelnénk
valakivel?

0. nem értem a kérdést.
a. lehet, de nem szükséges
b. lehet, és szükséges
c. lehet, és használ
d. lehet
e. nem lehet
f. gázolajárak és tőzsde (hogy eltereljék a figyelmedet)
g. szükséges, és lehet
gy. szükséges, de nem lehet
h. szükséges, sőt, használ
i. de igen, szükséges
j. nem kell félned jó lesz
k. ha nem, akkor inkább ne is.
l. gondolj arra, hogy nagymama meghalt, hogy ne röhögd el magad
m. lehet is, szükséges is
n. semmi értelme

Aludj el, püspök úr!

Kedves Nézőink!
Igy látják kilencéveseink a református pispeket (saját anyag, kjiizorrm gyűjtés) és így látják kollégái:

Imádkozzunk püspökeinkért!

"- Tudják, egy nagyon szegény faluban voltam lelkipásztor. Amikor meghalt a harangozónk, új nem jött a helyébe, és nekem kellett minden nap harangozni. Egy idő után meguntam, és betanítottam egy majmot, és az teljesen jól elvégezte a munkát. Egyszer aztán meghalt a kántor is, és a majom annak a munkáját is megtanulta. Sőt, képzeljétek, egyszer elaludtam az istentiszteletet, és azt is megtartotta helyettem.
- Nahát, tiszteletes úr - hitetlenkedtek a falubeliek -, ez aztán a különleges történet. Aztán, hol van most a maga csodálatos majma?
- Hát idővel a fejemre nőtt, most ő a mi főtiszteletű püspök urunk."

Ez itt az igazság szele!
Ma kezdett el szelelni!